Nem is érdemes másképp beszélni róla, mint Kiss Tibiről, a jelenségről. Zenész, képzőművész, dalszövegíró, a Quimby zenekar gitáros frontembere, előadóművész. Kiss Tibi elhivatott alkotó, akit az „alkotói ösztön minden téren jellemez. Boldog, ha egy koncerten ezreknek okoz örömet, de az alkotás iránti szenvedélye olyan erős, hogy akkor is csinálná, ha nem volna látványos foganatja.”*
A dunaújvárosi születésű művész a Budapesti Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott, gyerekkorától kezdve képzőművésznek készült. Művészi vénáját volt kitől örökölnie: édesapja költő, nagyapja nótaszerző és hegedűs volt, aki még festett is. Tibit idézve: “az a fajta szabadság, ami a gyerekrajzokhoz van közel, az a fajta elemi, egyszerű gesztus, amit gyakorlatilag pár filctollal egy papíron művelsz, annak a megvalósítása vásznon, keverve felnőtt metaforákkal, gondolatokkal, és ennek az egésznek a lazasága – ez az, ami a legjobban foglalkoztat.”
Gimnazista korában került gitár a kezébe, és szerencsére azóta sem tette le a hangszert.
A Random Trip koncerteken a mágikus flow élményt keresi az improvizáció során: „olyan mintha az ember aranybányába menne aranyat bányászni – tehát egy olyan helyre, ahol talán van is. Itt megvan a lehetősége annak, hogy valami csodát találjunk együtt.”
*forrás